A két baromfi története közismert és legyen bár kitalált, bármiféle hasonlatosság a szereplők és valós személyek között, nem a véletlen műve. A mohó tyúk torkán megakad a mag, mire az aggódó, ám kissé pipogya kakas vesszőfutásba kezd a tanyasi bürokráciában. Hiszen vizet a Kút csak koszorúért ád, de a Szép Lány, ki fonja, tejet kíván. Tejét a Tehén szénára váltaná, de – que horror – kasza nélkül a Rét csak ingatja a füvét. Boltba szalad hát, hol oktondi gyanánt, pénz híján akar a kakas kaszát. Elbúsulva botorkált menedék-szemétdombján, mikor a gondviselés egy krajcárt gurított elé a porba és csőrébe kapva, izgatottan rohant a Boltba, Rétre, Tehénhez, Szép Lány után Kúthoz ért. Friss vízzel siet a Pipéhez, de hiába….ha megfúlt már a párja.​
 

„…A szegény kakaska tetteti magát, hogy nem bánja, de azért mindétig kiáltozza az ő bánatát, s akkor is sír,
mikor más ember aluszik.”