Ha a lufira nem átvitt értelemben gondolunk, hanem elsősorban változatos szín- és formavilágára, akkor könnyedséget, ünnepélyességet, vidám, karneváli hangulatot idéz meg számunkra. Állandó és kihagyhatatlan kelléke a partiknak, szülinapoknak, esküvőknek, de a politikai megmozdulásoknak is, és ez utóbbi funkció sem újkeletű, gondoljunk a május 1-jén kötelezően felvonuló munkások tömegére nemzeti színű léggömb fürtökkel a kezükben. De ünneplés mellett demonstrálni is szokássá vált lufikkal. Lehet tömegesen levegőbe ereszteni fehéreket egy adott jelre, s ezzel kifejezni békességet, máskor boldogságot rózsaszínűekkel, másságot a szivárvány színeivel, vagy éppen nemtetszést nyilvánítani, tiltakozni némán egyetlen fekete lufival. Tehát maga a lufi fizikai valóságában lehet ártatlan eszköze a vidámságnak, dekorációja ünnepeknek, kelléke örömnek és szimbóluma a tiltakozásnak, sőt még a kreativitás egyik jellegzetes tárgyává is válhat, amennyiben szakavatott kezek zsiráffá, kutyává, papagájjá vagy egyéb figurává formálják könnyedén.

Mindezt a sokféleséget hordozzák azok a lufis munkáim, amelyeket 2000 óta folyamatosan készítek. Ezeken a fotó- és videóműveken számos helyszínen jelenik meg a színes, könnyed, sérülékeny eszköz, s a beállításból fakadóan minden esetben hangsúlyos kontrasztot teremt környezetével, mind színeivel, mind környezetidegen anyagával