A kiállítás címéből következtethető, hogy az itt bemutatott anyag tkp. egy irodalmi adaptáció, melyhez Henrik Ibsen 1867-ben írt ötfelvonásos drámai költeménye, a Peer Gynt szolgáltatja a corpust. Én a Peer Gynt-öt kb. 23 évesen olvastam először. Arra emlékszem, hogy olvasásakor nagyon elkezdett foglalkoztatni az a sokféle szimbolikus karakter, akik szerepelnek benne, ezért akkor született is pár grafika, de nem tartottam elég jónak őket. Viszont tudtam, hogy egyszer majd valahogy mű formájában megjelennek még ezek a motívumok. Többször elő-előbukkant a szándék, hogy valahogy feldolgozzam ezt a témát és nagyjából három éve, 2010-ben akartam egy kiállítást rendezni, és újra elolvastam a Peer Gynt-öt, akkor mégsem lett belőle bemutatás. Kiállítás most lett a régi szándékból és van némi aktualitása is, mivel most éreztem úgy, hogy olyan életszakaszba kerültem, amikor ismét erősen azonosulni tudok a főhőssel. A hosszú előkészület ellenére nagyon minimálisra akartam szorítani a mondandót, kihagytam pl. néhány olyan elemet, amelyekről kezdettől fogva azt gondoltam, hogy ott a helyük a kiállításon. De fontosabb volt, hogy az Ibsen dráma ismerete nélkül is összeálljon egy narratíva a nézőben, ami véletlenszerűen találkozhat a peer gynti szálakkal is. Tehát ehhez az anyaghoz egyáltalán nem kell ismerni Peer Gynt történetét, sőt, igazából az itt kiállított munkákhoz semmiféle magyarázatra nincs szükség, ezért még külön címe sincs a bemutatott műveknek. Nézzék meg őket tetszés szerinti sorrendben és gondoljanak közben akármire, hiszen mindannyian tudjuk, hogy minden lehet bármi és semmi sem semmi.