CÍMTELEN REMAKE

A fotóm egyszerre két mű parafrázisa: Lucien Hervé Les Trois femmes (Audincourt, France, 1951) című fotója az egyik és Iványi Marcell Szél című rövidfilmje a másik. A filmről annyit illik tudni, hogy forgatókönyvéhez Hervé fotója adta az inspirációt, mindössze egyetlen, ötperces snittből áll, fekete fehér, mint a fotó is, és nem mellékesen az 1996-os Cannes-i Filmfesztiválon a legjobb rövidfilmért járó Arany Pálma díjat kapta. Teljes hossza hat perc, producere Durst György, operatőre Haraszty Zsolt, hangmérnöke Peter Conelly és a Duna Műhelyben készült 1996-ban.
Saját fotómon is három nő látható, amit a szélnek feszülve állnak. A kompozíció szerint éppen fordított állásban, mint az eredeti fotón és filmen. Kezükben egy-egy áttetsző nejlonzsák, mintha a szelet akarnák befogni, vagy legalább is indikálni annak irányát és elemi erejét. Hervé fotóján a három asszony időskorú és mögöttük vidéki életre utaló kispolgári lakóházakat fedezhetünk fel, Iványi Marcell filmjében vadregényes paraszti miliőbe helyezett középkorú asszonyok szerepelnek. Az én fotómon három fiatal nő látható az Adria egy kicsi szigetén. Semmi pátosz, nyaralókról van szó, öltözetük, napszemüveges arcuk erről árulkodik. A kép színes, már-már képeslapszerű az idill, egyetlen dolog van csupán, ami nem illik ebbe a harmóniába: a magasba tartott, széllel bélelt, opálos fényű, cipzárral ellátott hullazsákok.
A fotón kimerevített állapot a vele együtt látható mozgóképen oldódik fel. Azon jól érzékelhető a szereplők valós küzdelme a széllel, amely következik annak erejéből, a zsákok – éppen egy felnőtt embernyi – űrtartalmából, valamint az instrukciónak való megfelelés (egy helyben kell maradni) inkonzisztenciájából.